ARANYGALUSKA

Ez az. Megtaláltam. A nagybetűs "A"ranygaluska receptemet. És mégcsak nem is nehéz megcsinálni! Azt hiszem ennél is maradok.

Imádom a kelttésztákat. Egyszerűen megveszek az illatáért, amikor megsül, és persze hogy nem bírom megállni, hogy ne tömjem kétpofára még melegen. Persze ettől meg is van kellőképen terhelve a gyomor, és az ember lánya csak piheg utána, de hát... ez van. 
A recept alapja a Péter Jánosné féle "Sütemények és egyéb édességek" könyvből van egyébként, amin azért persze változtattam itt-ott.

A recept:
Hozzávalók:
50 dkg félig kiőrlésű liszt 
3 dl tej
8 dkg cukor
1 csomag szárított élesztő (Dr Oetker)
3 tojássárga (fehérjét elteszem, mert azzal kenem meg a tetejét)
8 dkg olvasztott vaj
csipet só, 
1 evőkanál citromlé
1 evőkanál vanília aroma

Kiveszek mindent a hűtőből, hogy ne legyen hideg semmi sem. 
A sütőt bekapcsolom a legkisebb hőfokra (50C))
1 deci tejet meglangyosítok (ne forróra, mert "megöli" az élesztőt), elkeverek benne 1 teáskanál barnacukrot, és beleöntöm a zacskó szárított élesztőt. Felfuttatom (hagyom valami meleg helyen kicsit). 
Egy tálba teszem a  lisztet, a tojások sárgájával, a maradék tejjel, cukorral, csipet sóval, citromlével és az olvasztott vajjal, majd hozzáadom a felfuttatott élesztőt. Összedolgozom (ha kevés a liszt, adok még hozzá). Akkor jó, amikor a kezünk tiszta lesz, és a tészta is elválik a tál falától.
Lefedem, és kb 45 percre a langyos sütőbe teszem kelni.
Ha megkelt, lisztes deszán átgyúrom, ujjnyi vastagra nyújtom, és kiszaggatom (vagy egy fém kör alakű szaggatót használok amit a fánkokhoz is, vagy egy pohár is tökéletesen megteszi). Egy tálkában vajat olvasztok. Egy kb 28 centis magas falú sütőtálat kikenek olvasztott vajjal. A kiszaggatott korongokat beleforgatom az olvasztott vajba, és szorosan egymás mellét teszem.
Én nem igazán vagyok "diórajongó" ha aranygaluskáról van szó. De sokan arra esküsznek. Ha diósan akarjuk csinálni, akkor ennél a résznél kell beleforgatni a darált dióból, cukorból, fahéjból és mazsolából álló keverékbe (egy ekkora adaghoz kb. 10-15 deka dió kellhet)
Amikor már az összes korongocskát bepakoltam a tálba, mehet megint a meleg sütőbe újabb bő fél órára kelni.

Utána megkenem a tojás fehérjével  és 160-170 Con addig sütöm , amíg meg nem pirul a teteje. (Tűpróba!!!). Ha megsült, kicsit várok, hogy kihűljön .

Vaníliasodóval tálalom




PISKÓTATEKERCS

Ha visszagondolok gyerekkori nyaralásainkra, szint egytől egyig minden emlékben ott van, hogy nagynéném piskótát sütött. Megtöltötte baracklekvárral, és isteni uzsonnát varázsolt belőle egy-kettőre. Ahogy emlékszem, Ő anno nem sütőpapírt használt, hanem "rendes" újságot. De ez az ízén mit sem változtat.

És a recept:
6 egész tojás
6 púpos ek porcukor
6 ek liszt
1 kk sütőpor
1 citrom héja


A sütőt a legmagasabb hőmérsékletre előmelegítem.


Az egész tojásokat a porcukorral kb. 20 percig gépi habverővel keverem. (Kell ennyi idő ahhoz, hogy habkönnyű halványsárga masszát kapjak)


A sütőporral elvegyített lisztet kis adagokban hozzákeverem a tojásos-cukros masszához. Végül a reszelt citromhéjat is hozzákeverem a tésztához.
A sütőpapírral bélelt tepsire öntött tésztát az előmelegített sütőbe teszem és lejjebb csavarom a hőmérsékletet 200 fokra. Öt perc elteltével még tovább csökkentem a sütési hőt, 175 fokra. Így pedig 10 percig sütöm (tűpróba!).
A kész piskótát tiszta konyharuhára borítom, a sütőpapírt a tetejéről lehúzom, és  a konyharuhával együtt feltekerem. A feltekerést  háromszor-négyszer megismételem egymás után, mert ilyenkor még nem törik a tészta.  Feltekerve, rácsra téve hagyom a piskótát kihűlni (KONYHARUHÁSTÓL!!!).
A kihűlt piskótát a konyaruhából kitekerem, a belsejét megkenem lekvárral, pudinggal  vagy nutellával és föltekerem és tálra tesszük.. Kb ujjnyi vastag szeletekr vágom, és tálra rakom. Ízlés szerint megszórhatjuk leheletnyi vékonyan porcukorral is.







FEKETE KAGYLÓ (MOULES)

Bár a fekete kagyló nem kimondottan francia étel, szívesen fogadják azért a franciák is. A kagylók "hazája" Belgium. Ha Belgium, akkor természetesen szinte mindenki rávágja, hogy: sör. De ha étel, akkor viszont a Moulle Frittes (ejtsd: mull fritt) vagyis a feketekagyló sültkrumplival.
A kagylóval viszont nem árt óvatosan bánni, mert rossz napokat is szerezhetünk vele magunknak. 
Nagyon fontos, hogy csak a "jó" kagylókat főzzük meg. 

Többféle módon készítik: van tejszínes, fehérboros, sörös, currys... Nekünk a legjobban a "sima" fehérboros ízlik. 

Az elkészítés menete:
A kagylókat a mosogatóba tesszük, és folyó hideg vízzel jó alaposan átmossuk, körömkefévele meg is súrolhatjuk őket. Azokat a kagylókat, amelyek nem csukódnak össze egyből kukába dobjuk. A "kis résnyire" myitva lévőket a mosogató falához ütögetjük. Ilyenkor ha megijed, egyből becsukja magát. Ha már "nem él", akkor nyitva marad. És mehet a kukába (a kagylót csak élő állapotban lehet bedobni a zubogó "szószba")

Egy kis francia, egy kis magyar. Olykor pedig teljesen más! Kalandozás a konyhán innen és túl!