PAPRIKÁS KRUMPLI - KRUMPLIPAPRIKÁS

A hűvösebb idő beköszöntével bizony többször kerül az asztalra nehezebb és tartalmas étel. Az egyik ilyen a paprikás krumpli. Van aki kolbásszal készíti, van aki virslivel, van aki mindkettővel. 
Abban azonban mindenki közös nevezőre jut, hogy igazi magyaros étel a maga paprikás, laktató valójával.  

Ezért is hívták régebben a szegények ételének, de a tehetősebbek is egyre gyakrabban készítették. Manapság azonban  egy kicsit lenézett étellé vált, ezáltal nem igazán vendégkínáló már. Viszont családi és baráti kerti összejövetelek egyik igen kedvelt étele, mert bográcsban is készíthető, és a nagy mennyiségben való elkészítése nem megy a minősége rovására. Nem beszélve arról, hogy a pénztárcánkat sem könnyíti meg nagyon a költsége.

A történeti források szerint mintegy kétszáz esztendőre vezethető vissza... 
A történelmi könyvekben, olvashatunk arról, hogy Mátyás király visegrádi palotájában krumplipaprikás készült. Hát ez ugyanolyan képtelenség, mint ahogy az is, hogy igazságos Mátyás a karórájára nézett, és szóvá tette, hogy hol késik az ebéd... 

De miért is?
Kezdjük a krumplival: ez a gumós növény eredetileg a perui magasföldről származik. A feljegyzések szerint az első főzött vagy sült formáját az inkák birodalmában fogyasztották először. A legelső burgonya 1534-ben érkezett spanyol földre. De nem volt felhőtlen a fogadtatása. Eleinte díszbokorként ismerték, azonban féltek tőle mint a tűztől, mert a bevállalósabbak megkóstolták föld feletti részeit, ezért azonban életükkel fizettek. Mint utólag kiderült, csak a föld alatti része fogyasztható, mert a föld feletti részei mérgezők! Ezért is nagyon fontos tudni, hogy az éretlen, zöld, vagy öreg, kicsírázott krumpli gumója solanin nevű mérgező anyagot tartalmaz!!! Tisztításakor a zöld részeket és a csírákat is el kell távolítani, a krumpli tárolásánál pedig nagyon figyelni kell arra, hogy ne érje fény a növényt, mert a sötétség megszüntetésével indul be a solanin képződés!




De térjünk vissza a történetünkhöz, hogy is lett a mérgező bokorból mindenki kedvelt sült krumplija!
Több fáma is szól arról, honnan jött az isteni sugallat, hogy mégis megkóstolják a mérgező bokor föld alatti barna gumóját!
Egyes források tudni vélik, hogy a takarmánynak összegyűjtött burgonyával teli pajta kigyulladt, és az illatozó sült krumplinak nem tudtak ellenállni így valaki összeszedte minden bátorságát, és a halálfélelemmel dacolva közelebb merészkedett és megkóstolta. Mivel Ő életben maradt, a többiek is felbuzdultak és megkóstolták.

A másik forrás szerint, a krumpli nagy áttörését a hétéves háború hozta meg, amikor is egy bizonyos Parmentier nevű fogságba esett francia patikus Hannover utcáin sétálgatva egyszer csak belebotlott ebbe a díszbokorba. Alaposan szemügyre vette, majd arra a következtetésre jutott, hogy a föld alatti gumója akár emberi táplálkozásra is alkalmas lehet.  Természetesen mint ilyenkor lenni szokott, senki sem hitt Neki.
Fogságából hazaérve, 1773-ban tudományos művet írt a krumpli erényeiről, de ügyet sem vetettek volna rá, ha 1785-ben nem pusztít éhínség Franciaországban. A patikus krumpliültetvényt ültetett Párizs határában. A nemesek szemügyre vették, de még mindig tartottak tőle, a szegények azonban hittek a patikusnak, és megkóstolták.
A nemesek viszont továbbra is féltek a burgonya halálos hatásától, a királyi ház azonban bizalmat szavazott a burgonyának. Így reklámhadjáratba kezdtek, mely célja a burgonya fogyasztás fellendítés volt - nemesi szinten is! Mai divatos megfogalmazásban, reklámarcuknak magát a királyt, XVI. Lajost és feleségét választották. Hivatalos fogadásain a király burgonyavirággal a gomblyukában jelent meg, a királyné pedig krumplivirágot tűzött a hajába.

Magyarországra azonban német földről érkezett. A hazatérő diákok hozták magukkal, ám Ők sem okoztak osztatlan sikert, sőt! Ezért a tettükért perbe fogták őket, hogy meg akarják mérgezni az embereket. Szerencsé(jük)re hamar rájöttek, hogy mennyire finom is a sült krumpli és a diákokat is megmenekültek a börtöntől, és mint egy tündérmesében, innentől kezdve hazánkban töretlen a sikere.


De ne menjünk el szó nélkül a paprika mellett sem, amely a magyaros ételek egyik fő hozzávalója!
A paprika eredetileg Mexikóból származik, a krumplival való találkozásuk  18. századra tehető. Magyarországon eleinte a paprika főúri kastélyok virágoskertjeiben díszelgett csak. Feljegyzések bizonyítják, hogy 1570-ben "vörös törökbors" néven Zrínyi Miklós nevelőanyjának Széchy Margitnak a ritkaságokban bővelkedő kertjében is megtalálható volt! A termés először a Balkán felől jutott el Hozzánk. Kutatók szerint erre utal a „törökbors”, „tatárkabors”, "pogánybors" elnevezés is. Az Al-Dunáról dereglyékkel utazott a Tiszára, azon belül is Szegedre. A szegedi őrlőüzemben pedig paprikaőrlemény lett belőle. A Balkánon nem bíbelődtek a szárítással és az őröléssel, egyszerűen  belefőzték a csípős paprikát az ételekbe.

A 18. század végétől fokozatosan, olcsó borspótló fűszerként vált népszerűvé, és teljesen beleitta magát a magyar konyhába. Oly annyira, hogy a magyar konyha egyik alapfűszere lett. Az 1831. évi kolerajárvány alatt azonban mint megelőző gyógyszer is debütált, majd nagyon hamar el is terjedt.

Mivel ekkortájt már mindenki bizalmat szavazott a krumplinak, az őrölt magyar paprika pedig gyorsan terjedt, előbb a parasztok között, aztán a palotákban is. A csípős paprikát csodaszerként is kezelték, mert  a paprikával meghintett pálinkát gyógyszerként használták. A „törökbors” valahogy összekerült a nem különösebben ízes burgonyafőzelékkel, és a német földről elterjedt már a virsli is, így megszületett a virslipaprikás, amely az idegen gyomor számára eléggé megterhelő volt, de nem úgy a magyarnak!





HOZZÁVALÓK

500 g burgonya
1 db (közepes) vöröshagyma
1 db fokhagymagerezd
1 db (kisebb) paradicsom
2 db virsli
0,5 tk fűszerpaprika
1 csipet só
2-3 ek olaj



ELKÉSZÍTÉS


A burgonyát tisztítsuk meg, majd vágjuk kockákra.
A hagymát tisztítsuk meg, vágjuk apróra, és az olajon dinszteljük meg. Adjuk hozzá a megtisztított majd felkarikázott fokhagymát, majd félrehúzva szórjuk meg a pirospaprikával. Keverjük addig, amíg kiadja magából szép piros színét.
Tegyük bele a burgonyát és a felkarikázott virslit, majd öntsük fel annyi vízzel, hogy épp ellepje a burgonyát. A paradicsomot vágjuk négybe, és adjuk hozzá ezt is.
Sózzuk, borsozzuk, majd közepes hőmérsékleten addig főzzük, míg a krumpli megpuhul. Időközben pótoljuk a vizet ha szükséges!

Egy kis francia, egy kis magyar. Olykor pedig teljesen más! Kalandozás a konyhán innen és túl! Tarts Velünk a Facebookon is!

Megjegyzések

csipike üzenete…
Bizony, hogy finom eledel ;-) én kolbásszal szeretem, nővérem virslisen készíti.
Bográcsban pedig mennyei!

Népszerű bejegyzések