A következő címkéjű bejegyzések mutatása: FRANCIA ÉLET. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: FRANCIA ÉLET. Összes bejegyzés megjelenítése

Az új Beaujolais megérkezett - Le Beaujolais Nouveau est arrivé!

Beaujolais Franciaország egyik történelmi borvidéke. 
Az ország keleti felében, Lyontól északra található, amely két régió (Rhône-Alpes és Burgundia) egy-egy megyéjének (Rhône és Saône-et-Loire) vidékét foglalja magában. 
Bár közigazgatásilag Burgundiához tartozik (annak a legdélibb része), de nemzetközileg önállóan is (el)ismert, hiszen egy nagymúltú bortermelő vidék. 
Borkészítési technológiája a szénsavas maceráció, amellyel a népszerű Beaujolais nouveau készül. 
A beaujolais-i borok az Appellation d'Origine Contrôlée (AOC), azaz Ellenőrzött eredetmegnevezésű borok kategóriájába tartoznak, vagyis a legmagasabb minőségi fokozatú rangot viselik. 
Fő alapanyaguk egy vékony héjú, alacsony tannintartalmú egyszerű kékszőlő, a gamay. Az itt készült borokra a következő jelzőkeet használhatjuk: könnyű, friss, gyümölcsös vörösbor. 

A borvidék legismertebb borának számít a Beaujolais nouveau. 
A sikerstory az 1941-es helyi borvidéki rendelet kiadásával vette kezdetét, amely meghatározta az újborok fogalomba hozatalának legkorábbi dátumát. (Ez minden évben november 15-e.) A helyi borászok ünneppé tették az első újbor megjelenését, és azt a borászt választották az év legsikeresebb termelőjének, aki november 15-én elsőnek ért szállítmányával Lyon városába. 
A „Beaujolais noveau-őrület” meghódította Párizst és Svájc közeli városait - és e könnyű bor sikere arra késztette a vidék borászait, hogy más, sokkal komplexebb, hosszabb élettartamú, tölgyfa hordóban finoman érlelt borok gyártásával is foglalkozzanak.
Az 1960-as évekig „a szállítás, meg a világ felgyorsulásáig a Beaujolais kóstolgatása mindösszesen a lyoniak kiváltsága volt, aztán 1970-ben Georges Dobeuff, helyi borkereskedő Párizsba is küldött egy palackkal, "Az új Beaujolais megérkezett" felirattal.”
A régi szlogen Párizsban is bevált, és az újbor fogyasztás szokása világszerte egyre népszerűbb lett. (A Beaujolais nouveau elnevezés, a felújított reklámszöveg és a teljes marketing kidolgozása George Duboeuf nevéhez fűződik.) 
1985-től az Institut National des Appellations d'Origine (a Nemzeti Eredetmegnevezési Intézet, INAO) új rendelete november 15. helyett, minden november harmadik csütörtökére tette át a Beaujolais nouveau forgalomba kerülésének legkorábbi dátumát.
A külföldi piacokra szánt palackok így már éjfél után elhagyhatják a raktárakat. A saját országban értékesíteni kívánt üvegek is útjára indultak a pincészetekből. Így november 3. csütörtökén az egész világon egyszerre hangzik el: "Le Beaujolais Nouveau est arrivé!”

Az új bor körüli felhajtással kapcsolatosan megoszlanak a vélemények: vannak, akik a XX. század egyik legnagyobb bormarketingfogásának tartják, vannak, akik a természet és az ember közös munkájának egyik remekét látják benne. Tény azonban, hogy a Beaujolais nouveau egyszerűségével küzdötte fel magát a világhírű, nagy francia italok sorába.

A Basic Beaujolais és Beaujolais nouveau klasszikus bisztró-bornak számít,amelyet hagyományosan 1 pintes palackokban kínálnak. Ezeket a borokat még a szüretelés évében érdemes meginni, mert a gyors erjedés és a gyors utókezelés egyáltalán nem védi a terméket a tárolásból adódó borbetegségektől.
(Egyes évjáratok már márciusra jellegüket veszíthetik de a legjobb minőség is maximum egy évig fogyasztható.) 
A kizárólag gamay szőlőből készült nem primőr borok esetében: a Beaujolais Villages fogyaszthatósági élettartama általában 2-3 év. 
A vidék borainak csúcsát képviselő Cru Beujolais-k egyszerűbb termékeit a szüretet követő 3 éven belül érdemes elfogyasztani, ám a kategória további borai jellemzően minimum 3 éves érlelés után kerülnek palackba, és minőségüket 10 évig megőrzik. 
Jó évjárat esetén a Grand Cru család legjobb borainak – a Chénas, Juliénas, Morgon és a Moulin-à-Vent – minősége minden kóstolási szempontból vetekszik a Burgundi borokéval.
A szőlőt augusztus végén, szeptember elején szüretelik, rövid erjesztés után préselik, utókezelik, és a szüret után hat héttel már palackozzák. 
Ez a gyorsaság a Beaujolais nouveau jellegzetessége; így lehet minden évben ez az első forgalomba kerülő francia bor. 

Milyen is a Beaujolais nouveau-?
Leginkább az egyszerűséget, a vidámságot, a frissességet és az illatos virágok jegyeit hordozza magában.

Ami pedig fontos: az év végéig próbáljuk meg elfogyasztani minden  új bort az adott évjáratból



Szervírozás – harmonizáló ételek
A Beaujolais-bort leginkább a könnyebb ételek és a saláták mellékínáljuk. Frissessége miatt nem igazi vörösborként kell vele bánnunk: érdemes úgy szervírozni mint egy fehérbort: kicsit hidegebben, mint ahogyan ezt a vörösboroknál megszoktuk. Ezt azt jelenti, hogy  a Beaujolais Nouveau esetében 11°C (52°F), a további Beaujolais AOC és Beaujolais-Villages boroknál 13 °C, és a Cru Beaujolais 15-16 °C-osan (60-62 °F ) a legfinomabb – néhány palack esetében a dekantálás is javasolt.
Karen MacNeil amerikai borszakértő szerint leginkább az jellemző rá, hogy „az egyetlen bor ami éppen csak hogy vörös”. 

Beaujolais borok között megkülönböztetjük a:
- Beaujolais nouveaut, amelyet aperitifként szolgálhatunk fel, ún. barátkozó-borként;
- a Beaujolais-Villages saláták és szabadtéri étkezések, piknikek itala  
- a Beaujolais Cru , melyet a szárnyasokhoz, a testesebb cru borokat vörös húsok és nehezebb sültek mellé ajánlják.



FRANCE INFO ... - II. RÉSZ


Francia étkezések...

Franciaországban manapság háromszor étkeznek.(reggeli-ebéd-vacsora), ami általában így néz ki:

Petit déjeuner (reggeli)-t 7 és 9 óra között fogyasztják. Ez áll egy meleg italból (kávé, tea vagy kakaó), és ehhez egy croissant vagy baguette, vaj, lekvár van. A kávét eredetileg egy mély tálkából a „bol”- ból isszák és ebbe mártogatják a vajas lekváros pirítóst vagy péksüteményt. Kívülről nézve nem túl gusztusos, de aki kóstolta, mindig tunkolva fog reggelizni.

A déjeuner (ebéd) dél és 2 között van.
Ez a napi főétkezés, kb. 1 órán át tart, általában elő-, főételből és desszertből áll. Ilyenkor a szülők sokszor hazaviszik a gyerekeket is, és közösen fogyasztják el az ebédet. Általában valami gyors és könnyű étel van, mert meg kell járni az iskola/óvoda - otthon - iskola/óvoda útvonalat is az ebédidőben, az iskolák/óvodák pedig nem tűrik a késést, megvan az időpont ameddig lehet vinni a gyerekeket, utána be is zárják az ajtót.



A déli étkezést több helyen nagyon szigorúan veszik, ilyenkor némely bolt zárva is van. Aki a munkahelyén vagy annak közelében ebédel, annak a számára ez külön program, az, hogy kivel ebédel az ember, meghatározza az étkezés jellegét. Lehet mellette munkamegbeszélést tartani, baráti találkozót lebonyolítani, udvarolni, vagy akár házasságot törni. Mindezt egy ebéd alatt. Ehhez a változatos színdarabhoz pl.: Párizs húsz ezer (!) étterme remek díszletet nyújt. És akkor nem számoltuk a munkahelyi étkezdéket, amelyek némely cég, vállalkozás esetében nagyon színvonalasak lehetnek. Itt persze elsősorban a munkamegbeszélés jön szóba, de ki tudja....

A nap utolsó étkezése a dîner (vacsora) este 8-9 óra körül. Ez is egy hosszabb étkezés, sokszor 1 órán át vagy még tovább tart. Ez szintén hideg előételből, meleg főételből és desszertből áll. Mivel sok család nem teheti meg, hogy a gyereket iskolából/óvodából hazahozva együtt töltse a déli étkezést, így sokszor ekkor tudnak nyugodtan együtt enni.

A vacsora a francia családi élet csúcspontja, a család a nap végén együtt eszik, beszélget, vitatkozik. A gyerekek játszanak az asztal körül, általában végig a vacsoraasztalnál maradnak, a franciák ugyanis nem szeretnek egyedül enni. Az étkezés itt társasági esemény, még ha csak ketten vannak is az asztalnál. A francia életfilozófia szerint a táplálkozásnál fontosabb az étel megosztása másokkal.

A vacsora a 20 órás híradóval szokott egybeesni (a franciák 24 órás rendszerben számolnak). Az esti híradó műsorvezetőit esti vendégnek is nevezik, ennek megfelelően válogatták őket, és általában évekig ugyanaz a személy jelenik meg a francia családok millióinál vacsoraidőben. A hosszú étkezőasztal végén a tévékészülékből társalgási stílusban érkeznek a hírek, amit a családok szívesen kommentálnak.

Az egyedülállók vacsorája más műfaj. Mivel nem szívesen vezetnek konyhát saját maguknak, a vacsora sokszor el is marad, ha egyedül kell vacsorázni, az a nap mélypontja. Egy francia számára egyedül enni olyan, mintha a nászéjszakáján maradna egyedül.

Összesítve elmondhatjuk: egy amerikai szerző szerint a franciák annyira elvetemültek, hogy képesek egy nap kétszer is meleg ételt fogyasztani. És tényleg.



Ha nem otthon étkeznek, akkor számos (számtalan) étteremben tehetik meg - a turistákkal egyetemben -. Franciaországban mindenféle típusú étterem megtalálható, a legegyszerűbb családias hangulatú kis éttermektől kezdve a nagyhírű, gasztronómiai igényű Michelin csillagos éttermekig. A két véglet közt sörözők, vendéglők, gyors-éttermek garmada áll...

Az étteremben felszolgált francia ételek rendkívül változatosak, általában több fogásból állnak és elmaradhatatlan kiegészítőjük a sajt, a desszert és a különféle saláták.


A legtöbb francia vendéglőben nem számítanak fel külön felszolgálási díjat de ha igen, ezt a számlán: service compris felirattal jelzik.

Borravalót nem kötelező adni, a hazai viszonyoktól eltérően a francia pincérek többsége megelégszik a visszajáró aprópénzzel.

De akár étteremről akár sörözőkről beszélünk, mindegyikben közös vonás, hogy kitelepül az utcára. A járdákon lévő asztalok mellett/között vágnak át a dolgukra siető emberek.


Az éttermi árak a kancsó vizet, a kenyeret és a felszolgálási díjat is magukban foglalják. Az éttermek - kivéve autópályák mentén - 14 órakor bezárnak és csak este 7 óra táján nyitnak a vacsorázni vágyók számára. Azzal azért érdemes kalkulálni, hogy a "jó helyek" este 9 körül már teltházasak, az igazán nagyon jó helyekre pedig hetekkel, akár hónapokkal előre kell foglalni. Így aztán érdemes 19:30 körül már érkezni. Ha egy étterem ebédet is felszolgál, azt általában 11:30-tól 14:00 óráig vállalja. Ez azt jelenti, hogy az utolsó ebédrendelést 13:30-kor veszik fel.

Az éttermek fix árat számolnak fel a menüért, amelyek három-négy fogást tartalmaznak. Ezek a menük számos választási lehetőséget kínálnak, legyen szó előételről, főételről, vagy desszertről.

Szinte mindenki megtalálja a pénztárcájához leginkább illő menüt, mert manapság több étterem is kínál különböző árkategóriába tartozó menüket.

Érdemes keresni a menu du jour [menü dü zsúr]-t, vagyis a napi ajánlatot, a "nap menüjét” megnézni, ez általában a legfrissebb és a legjobb.



Ha egy étterem nem függeszti ki az árait az étterem elé, akkor jobb tovább állni onnan. A nagyobb városok központjában esténként megszokott látvány az étlapokat az utcán böngésző párok látványa, ez a vacsora előtti gasztronómiai petting remek alkalom annak tisztázására, hogy igazán mihez is van kedvünk. És ha ezt már tudjuk, csak a megvalósítás a kérdés, de az menni fog.





Créme fraîche

Tejföl, sure sahne, schmand... ezek mind különböző variációk a jó kis tejfölre. De hogyan osztályozhatóak?
A tejföl a zsírtartalom szerint lehet:
10-15 % saure sahne, sauerrahm, sour cream
15 % Créme légére
16% tejföl - a 16% zsírtartalom alatti készítmények nem minősülnek tejfölnek
18 % extra tejföl
20-29 % schmand, cметана
30-40 % créme fraîche

A francia konyha egyik hagyományos alapanyaga a créme fraîche. Sűrű állagú, enyhén savanykás ízű krém. Az otthoni tejfölhöz hasonlítható leginkább, viszont annál jóval magasabb a zsírtartalma (kb 30 %). 



Bár van "light" avagy ahogy itt Franciaországban mondják "légére" formája is. Nah, ez is mintegy 15 %os zsírtartalommal bír.

Ezek zsírtartalma bár alacsonyabb, de az íze nem kevesebb, mint a "simá"nak. Természetesen itt kint is a zsírtartalmat fel kell tüntetni a csomagoláson. 
A könnyített típust legfőképpen hideg, például, zamatos gyümölcsökhöz használják. Persze a gyümölcsökön kívül ugyanúgy finom egy mártással, pitével, vagy bármely más sütött étellel. 

Most már Magyarországon is fellelhető a boltok polcain. Azonban ha nem jutunk hozzá, akkor tejföl és tejszín egyenlő mértékű arányban történő elkeverésével helyettesíthetjük. Találkoztam már olyan verzióval is, ami szerint:
250 mili tejszínt kell összekeverni 1 evőkanál joghurttal és egy kendővel lefedni, és három napig állni hagyjuk. Ekkor egy zárt edénybe töltjük és hűtőszekrényben tárolható.

Van még egy speciális fajta, egy "ISIGNY Ste Mere Creme Fraiche" névre hallgató termék.

A krémet először pasztörizálják a nemkívánatos baktériumok miatt, majd szobahőmérsékleten 18 órán keresztül "érlelik".

Ez a lassú, régimódi érlelési idő lehetővé teszi, hogy az "íz, hogy dolgozzon". A folyamat végén egy 40%os zsírtartalmú creme-t kapnak. Többféle kiszerelésben kapható: az ínyencek akár üvegedényekben is megvehetik, úgy műanyag edényekben (5-10 literes vödrökben) valamint 3-5 literes tálakban is árulják.

Egy kis francia, egy kis magyar. Olykor pedig teljesen más! Kalandozás a konyhán innen és túl!